Végre felmondtam. Találtam egy másik helyet, de már nagyon ketyeg itt az órám. Számolom vissza a napokat, és mondták, hogy meglátszódik rajtam a megkönnyebbülés. Végre lépek innen. A főnököt kivéve mindenki aggódik, hogy mi lesz itt, mert nem is akarnak felvenni a helyemre embert. A titkárnő megmondta: mindenki pótolható, csak az a kérdés, mibe kerül. Energia, idő, pénz. Mondtam fordítsunk, első körben idő. Sok-sok idő. De ez már nem az én gondom lesz :D Még két hét, és megyek az új helyemre. Addig is elláttak itt egy rakat melóval, a szabimat meg kifizetik, mert az ideiből még semmit nem vettem ki.
Jó lesz ez.