Igen, tudom, tovább kellene lépni. Nem csak nekem, Móninak is. Köztünk Ő kevesebbet akar, én többet. Ez így nem fog működni. Most is ami van ebben a "kapcsolatban", ami azzal a pasival művel... hát az vicc. Igen hülye, gonosz vicc, de vicc. Mondjuk nem is sokan tudnak rajta nevetni.
De erről szokás szerint nem fogok írni, csak le akartam jegyezni, hogy ez engem milyen szinten bosszant. Nem tudok rajta túllépni, nem tudom a dolgokat a helyükön kezelni. Mert hiába tudom, hogy Móni nem fog velem sose olyan szinten lenne, mint ahogy azt én akarom, de nem tudom feladni. Próbáltam, nem megy. Volt egy időszak, mikor azt hittem túl vagyok az egészen, de az csak egy rövid idő volt... egy igazi hullámvölgy. De nem tudok ténylegesen túllépni.
Agyilag már felfogtam, már rég felfogtam, hogy ebből nem lesz semmi... de nem bírom elengedni. Nem tudom magam túltenni azon se, hogy bár Móni nagyon odavan a pasiért, az meg nem foglalkozik vele olyan szinten, ahogy megérdemelné. Most is olyan volt, hogy azt mondtam Neki, ebből is látszódik, mennyire foglalkozik vele. Mennyire értékeli, hogy Móni érte van oda. Igen, kibeszéljük egymással a saját életünket, tudunk egymásról sok mindent. És próbálok neki rávilágítani, hogy mennyire nem foglalkozik vele ez a srác, de Ő nagyon szerelmes. Én hiába mutatok rá, a maximum, amit el bírtam érni, hogy "Lehet h igazad van..." volt.
Hiába tudja Ő is, hogy hányszor járt pórul, hogy nem kapta meg idáig, amit akart, és ahogy én látom nem is fogja sose megkapni... mert mindig azt mondom, hogy a dolgok csomagban jönnek. Megkapod, kibontod, és ha tetszik, megtartod. Ha nem, kérsz másikat. Aztán ha mázlid van, kapsz olyat, ami tényleg tetszik. Neki tetszik nagyon a csomagolás, meg az átadás... de a belseje más. Mert eddig minden hónapban az volt a téma, hogy nem kapja meg ettől a kapcsolattól, amit akar. Minden egyes hónapban, volt, hogy többször is. És újra kibontja azt a csomagot, hátha más van benne. Engem meg az idegbaj kerülget.
A srác minden hülyeség után kap egy új esélyt, mert most aztán minden más lesz, most aztán megváltozik, meg bizonyít... Móni meg mindig összetöri, megégeti magát, és én nem tudok neki segíteni. Tudja, hogy nekem az a fontos, hogy Ő boldog legyen, és ezért bármire képes lennék... de Neki meg én nem vagyok elég. Na, ezen a részen nem tudok túllépni, nem tudok mit kezdeni a helyzettel.
Pedig nagyon rám férne.
