HTML

Csalamádé

Rövid epizódok egy teljesen érdektelen életből. Ja, és 42.

Friss topikok

  • Taurusz: @Daenerys Targaryen: Akkor cáfoljunk, amit lehet :D Szórakoztató központ nem igazán lennék, ahhoz ... (2019.09.28. 13:24) Baratság - extrák nélkül.
  • Taurusz: Köszi! (2008.07.22. 13:17) Helyzetjelentés
  • Taurusz: Köszi, de az alapelv a lényeg... :D Nem lehetek sikeres ember, mert akkor az nem is én lennék. ... (2008.01.03. 13:24) Kezdőőődik...
  • Taurusz: Nos, köszi, lehet... de én már előző életemben sem hittem a reinkarnációban. (2007.08.06. 22:13) A lényeg.

Linkblog

Túlélni

2017.05.16. 10:39 Taurusz

 Pénteken indult az egész. Csütörtökön még nem tudtam semmit, nem vártam, nem terveztem. Csütörtök este beszéltünk, és mondta, hogy megint egyedül van. Erre felajánlottam, hogy elviszem egy közeli eseményre. Azt mondta, még gondolkozik rajta. Péntek reggel jött a meglepetés, írt, hogy akkor jön hozzám.

 Micsoda? Hátőőőő... a meglepetés hatalmas volt, néztek is rám a kollégák a reggeli kávézásnál, az arcom igen beszédes lehetett.  Gyors bevásárló lista, csilis babot főztem neki, profi vagyok benne. Múltkor voltunk étteremben, ettük brokkolikrém levest, brie sajtal, mogyoróval. Hát, gondoltam ilyet még nem csináltam, de tudok én a konyhában is. Tök jól sikerült. Mármint a kaja. Mert a látogatás... nos.

 Az minimum az érdekes jelzőt viseli magán. Mert annyira hullámzóra sikeredett az egész, hogy simán elment volna egy érzelmi hullámvasútnak ez a másfél nap. Nekem Ő minden, a lét értelme. Neki csak egy barát vagyok. Én nem tudok kevesebbet adni, Ő nem tud többet. Próbáltuk egymást nem bántani, de... Igen, én vagyok a hülye. Mert hiába minden, hiába az elhatározás, őszintén beszélgettünk. Nekem nem megy másképp. Nem tudom elnyomni magam. Ismer, ismerem minden rezdülését. Én feszegettem a határokat, Ő meg kényelmetlenül érezte magát, hogy nemet kell mondania. Tudom, hogy nem kellett volna kérdeznem olyan dolgokat, de... Mert hiába ismerem a választ, nem látok bele a fejébe teljesen. Sejtem, hogy mit fog felelni, de mi van, ha tévedek? Mi van, ha részemre jó választ kapnák, de nem merem megkérdezni? Hát ezért tettem fel azokat a kérdéseket. Mert már sikerült pár alkalommal meglepnie, mikor olyan reakciója volt, aminek a szöges ellentettjére vártam.

 Egész szép esténk volt, megnéztük egyik kedvenc filmem, jókat nevetett rajta. Aztán vacsora, majd táncoltunk egyet. Azt mondta, hogy csak sikerült kiköveteltem. Mondtam, csak kikönyörögtem. :) Beszélgettünk, próbáltam vigasztalni. Mert igen, ismét válság volt. Most még nem tudom mi a helyzet, mert... de erről nem írok. A lényeg, hogy ez a kapcsolat felőrli Őt. Nem tudja Ő sem elengedni, nem tud tovább lépni. Hiába mondja, hogy erős, most kibukott belőle, hogy csak azt hiszik. Mondta egyszer, hogy már szeretne gyenge nő lenni, de nem tud. Egy társat akar, de... hiába tudja, hogy én mennyire szeretem, hogy neki, érte bármit megtennék, neki én nem kellek. Ezt meg én nem tudom feldolgozni.

 Úgyhogy nagyon vegyes nap volt, voltak csodás, és pokoli pillanatok. Aztán azt mondta, hogy többé nem találkozhatunk. Mert amit akarok, azt nem tudja megadni, és csak bánt engem. Mondtam, hogy ez nem így van, mert nekem ezek csodás idők. Mert nekem csak ennyi jut belőle. Hiába akarnák sokkal többet, nem tud adni. De később rájöttem, hogy tényleg nem lehetünk kettesben, amíg valamelyikünk meg nem tud változni. Vagy Ő, vagy én. Én azt szeretném, hogy Ő el tudjon így fogadni, Ő azt, hogy én csak barátként nézzek rá. Szerinte nem szabad egyáltalán találkoznunk, szerintem csak nem lehetünk kettesben. Mert rájöttem, hogy csak így tudom nem "bántani" Őt azzal, hogy ismét visszautasít. Mondja, hogy tudja milyen az, mert nem érzéketlen. És tényleg látom, hogy bántja a dolog.

 Félek, és nagyon aggódok érte. Egyik oldalról odavan a másik srácért, aki nem foglalkozik vele, a másik oldalon itt vagyok én, aki teljesen oda van érte, de nem kellek neki. Két irányból is kapja az áldást, én pedig szeretném még jobban megterhelni lelkileg. Ő mondta, hogy mindig, gyorsan visszakapja az ilyeneket a sorstól. Itt is párhuzamosan fut az egész sztori, egyik oldalon elutasít, másik oldalról nem kap eleget.

 A búcsú megint érdekes volt. Elindultam vele haza, előtte tankolni kellett. Ahogy elindultunk, a kocsim megadta magát. Gyors elvontatás, kölcsön autó. Szintén megtankoltam, matrica, majd ahogy megyünk tovább, a szerviz lámpa nem alszik ki. :) Mondtam is neki még a saját kocsiban, hogy hisz-e a jelekben. Mert a sors sem akarja, hogy itt hagyjon. A második autó hibája után meg végképp. Aztán sikeresen hazavittem, és elköszöntünk. Ahogy beszélgetünk egy mentő jött arra, de csak villogva. Megszólaltam: "Emlékszel? Utolsó beszélgetésünket egy mentőautó szirénája szakította félbe" Ő csak annyit mondott: "Fejezd abba!" Kivételesen végig néztem, ahogy bement a házba, nem nézett hátra. Félek utoljára láttam.

Próbálom ezt feldolgozni, próbálok valamit tenni, nem megy. Nincs helyem, nincs kilátásom, nem tudom van-e remény, hogy egyszer el tud fogadni így. Változni nem tudok, próbáltam, nem megy. Én ilyen vagyok, egy szerelmes, reménytelen hülye. Nem tudok hátradőlni, és hagyni elmenni az életet magam mellett, amíg azt nem látom, hogy Ő végre révbe ért. Nem tudom elengedni, mert tudom kell, hogy boldogul, hogy végre megtalálja-e, amit keresett. Én megtaláltam, azt, ami az egész életem felforgatta, ami értelmet adott neki, amiért tényleg érdemes lenne élni.

És nem kaphatom meg.

Szólj hozzá!

Címkék: élet csajok

A bejegyzés trackback címe:

https://csalamade.blog.hu/api/trackback/id/tr4812507225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása