Ismered a kifejezést, barátság, extrákkal. Na, most ez már a következő fokozat, extrák nélkül.
Nem is tudom, hogy kezdtem el beszélgetni egy régi exemel... ő talált meg, de hogy miért, nem emlékszem. Aztán húsvét alkalmából elmentünk közös buszos kirándulásra Lengyelországba. Három napos kiruccanás, tök jó volt. Sóbánya, Zakopane, Krakkó. A kiránduláson elég vegyes életkor volt jelen, a nyugdíjas gyakorlott utazótól a huszonéves párig. Elég jó társaság volt a busz hátuljában, a végén már rajtunk röhögtek, ahogy oltottuk egymást. Már tudták, hogy nem vagyunk normálisak, de azért az exemnek sikerült meglepett arcokat generálni, ahogy rámozdult az egyik utitárs csajra. Igen, ő bi. Én csak röhögtem rajta.
Aztán nemrég költözött, segítettem neki. És feldobta, hogy mehetnénk megint együtt nyaralni, most Görögországba. Hát, tulajdonképp... miért ne. Úgyhogy hamarosan megint megyünk. De... ami tanulság volt, hogy nem véletlen mentünk mi szét. Baromira nem működött ez sose, és most se változott. :D Lengyel kiránduláson is este, már aludnák, (külön ágy, közte egy éjjeli szekrény) elővette a "Mit csinálsz" csábosnak szánt hangját. Előtte egy órával meg baszogatott, beszólogatott, aztán meg... "Számolom, meddig tudsz csöndben maradni. A rekord 16 másodperc. Nem akarod megdönteni?"
A költözésnél jöttek kollégái is, az anyja mondta, hogy hajcsárnak tartják. Aztán velem is megpróbálkozott, este, nulla világításnál rakjunk össze egy hintaágyat. Segített benne kb 500 szúnyog. Mondtam, hogy reggel majd megcsináljuk, erre "Hát...nem vagy valami kitartó." Hát... nagyon messzire elküldtem. Aztán mire felkelt, megcsináltam a nyavalyás hintaágyát. Elvagyunk, lógunk, de simán letagadta tök ismeretlen embereknek, hogy valaha is együtt voltunk. Ha ennyire ciki vagyok, miért megyünk megint együtt nyaralni?
Nem tudom, de nem is érdekel.