Elveszett. Ennyi.
Benne vagyok egy hosszú távú dologban, az utóbbi időben elég jól haladtam. De most... megállt az egész. Elveszett a motivációm. Próbálok mást találni, de... sehol semmi. Nincs ami a legkisebb mértékben is érdekelne.
Ezt is nekiálltam írni, már ki tudja mikor, de.. nincs semmi, amiről írhatok. Nem történik semmi érdemleges, csak a szokásos mókuskerék forog. Ma azt olvastam, hogyha nem tudok aludni, mert forognak a gondolatok a fejemben írjam le őket.
Sokáig ezt tettem, de nem volt igazán eredményes. Most a semmi van. Várok. Várom a holnapot, várom a jövő hét pénteket. Ismét találkozunk. Már rég megbeszéltem Vele, színházba megyünk. Érdekes lesz.
Persze mind a ketten azt mondjuk, hogy nem izgulunk, csak egy laza kis közös program. Na persze. Mostanában nem beszélek Vele telefonon, csak írásban, még így is tudom, hogy izgul miatta. Hogy mi lesz, hogy fogom venni, Ő hogy fogja venni. Én meg hetek óta erre a napra készülök.
Azt mondtam Neki, hogy nem érhet meglepetés, tudom mire számíthatok. Erre visszakérdezett, hogy mi van akkor, ha tévedek. Mondtam, nagyon meglepett fejet vágnék.
Ez lenne az első pozitív meglepetés nagyon hosszú ideje.