Csalamádé

 Merthogy a hülyeség határait feszegetem. Tudom, én vagyok a hülye, de ennyi jutott. Na, hogy ti is tudjátok, miről van szó (bár már sejthetitek az eddigiek alapján):
 Csütörtökön felhívtam kedves ismerősöm, hogy akkor jön-e vajh a következő buliba. Illetve nem is hívtam fel, hanem csak skype-on beszélgettünk, hogy jön-e, de mikor feltettem a kérdést, lerázott, hogy mennie kell tanulni. Na, szép dolog, de ez van. Tudtam, szombaton lesz vizsgája, ezért nem is zavartam, mondom, még rám fogja… :)
 De tegnap… na, tegnap felhívtam. Beszéltünk egy keveset, éppen kérdezném, hogy akkor mi lesz a hétvégéjével, (nem, még nem adtam fel, ) és még nem is tettem fel a kérdést, mikor mondja, hogy : hú, rögtön visszahív, de valami van. Mondom ok, ez simán belefér. De nem hívott vissza. Aztán ma megcsörögtem, szerintem még dolgozott. Aztán meg visszahívott, mondja, hogy épp vezet, de amint hazaér, felhív. Na, mondom, tök jó, végre valami jó is történik velem… Ez volt 16:58-kor. Várom, hogy felhív-e, a hangulatom meg az utóbbi időben olyan, mint a hullámvasút. Hol nagyon fent, hol nagyon lent.

  Csak el ne hányjam magam…