A tegnapi nap remek volt. Sok meló, de nem érdekelt. A délutánra koncentráltam. Meglátogattam. Öt órát töltöttünk a városban bolyongva, beszélgetve. Remek nap volt. De... az a baj, mindig van egy de. Az elválás nagyon vacak volt, éreztem, hogy nem megy ez nekem. Mert olyan a társasága, mint a légzés. Egyszerűen mikor ott van mellettem, csak él, létezik, néz, az ... az olyan pillanat, mikor élek. Hiába minden, nem tudok változtatni ezen. Amikor pedig otthagytam, az olyan volt, mint amikor abba kell hagyni a légzést. Próbáld ki! Ugye, milyen vacak érzés?
Érdekes volt, mert mikor ott vagyok vele, teljesen más, mint írásban. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne. Vagy csak élőben jobban elviseli a rajongásom? Mert ma, mikor mondtam, milyen vacak volt otthagyni, megkérdezte, hogy hogy tudunk így barátok maradni? Mert én neki csak egy barát vagyok. Nem több. Nekem ő az élet értelme. Nem kevesebb. Reménytelen. A helyzet is, és én is.
Őt nem akarom elveszteni, mert ő a legjobb beszélgetőtársam, meg kell változnom. Megígérem, hogy nem fogom említeni, hogy mit érzek, hogy mit szeretnék, hogy vele tudnám elképzelni az életem. Meg kell tennem, mert vagy ez, vagy elveszítek minden kapcsolatot vele. Nem tudom elengedni, nem akarom elengedni. Tudnom kell, mi van vele, hogy boldog lesz-e ebben a kapcsolatban, amit most csak ő hajt, hogy ... mindent. Erőt kell magamon venni, és el kell nyomnom az érzelmeimet. Megígértem neki.
Nem tudom, hogy fog menni, nem tudom mennyire tudom elnyomni a legfőbb érzést, de a másik lehetőségre nem vagyok kész. Nem tudom elengedni, hogy semmit ne tudjak róla, hogy végleg eltűnjön az életemből. Így is üres, de már láttam, milyen nélküle.
Most Ő ott van, egy olyan kapcsolatban, amit csak ő hajt, amit, ahogy látom, csak ő akar. A pasijával elég érdekes a helyzetük, ahogy hallom. A srác nem igazán hajt, hogy ezt az álomnőt megtartsa, pl a névnapját is simán elfelejtette. Nem tudom, nekem még nem volt olyan, hogy a barátnőm névnapját, születésnapját, valamijét elfelejtsem. Nem értem, miért nem látja, hogy ez mennyire "gáz". Illetve értem, mert szerelmes. De nő létrére, méghozzá nem is akármilyen nő létére elvisel ilyeneket... meg olyan dolgokat, amit megígértem, senkinek nem mondok el, (tehát ennél sokkal meredekebb dolgokat) azt nem tudom megérteni. Mert azt mondja, ez a pasi minden ujjára kaphatna nőt: Ez lehet, de ilyet, mint Ő nem. Nekem ez agyrém, egy érthetetlen, felfoghatatlan dolog. Elvisel sok mindent, és mondja is, hogy ez a kapcsolat "nem tökéletes", ahogy fogalmazott, de attól félek ez jobb nem lesz. Most lenne itt az idő, hogy tényleg szeressék egymást, hogy foglalkozzanak a másikkal, erre... simán elhanyagolja. És Ő nem hisztizik, nem veri ki a balhét, nem rúgja ki a pasit. De látom, nem boldog, nem éli meg, hogy ez a nagy szerelem. Mondtam neki, ha neki nem jár egy igaz szerelem, akkor kinek?
Nekem nem, az tuti.
