Nos jelentem élek. Bár belegondolva ez mint az okosok mondták, nem is élet. Csak létezés. (Okos ember: azt mondja, amit én...) Szóval a hol kérdésre sikerült választ találni, menjünk a dumaszínházba. Ok, mindenki benne van, aki meg nem, maradjon otthon. Kell említenem, hogy már nem kaptunk helyet? Na ugye. Péntek, mint nemzeti szünnap, a hétvége második napja :) , így logikus módon nem is volt hely. Na, sebaj, lesz ez még így se. A lentebbi postokban említett hölgyeményt megpróbáltam elhívni, de már elért odáig, hogy nem is válaszol a skype üzenetekre, telefont már nem is veszi fel, ha hívom. Na, akkor erről ennyit. Pedig kimondottan jó ötletnek tűnt. Azóta láttam egy párszor bejelentkezni, de már nem is írok neki. Mert hülye vagyok, de ennyire talán nem.
 Csütörtökön jöttek a rokonok Szegedről, kis családi ebéd. Pénteken mivel elmaradt az esti buli, így apám szervezte meg a napot. Vett két malacot, amiről megállapítottuk, hogy vashiányosak. Ezt gyorsan pótoltuk, így egyik a hűtőben, a másik a pácban landolt. A pácoltat ma előfőztük, holnap megy a kemencébe, szintén családi ebéd lesz. Most a helyi rokonok jönnek névnapozni.
 A kocsim is szervízelésre szorul. Katalizátor, lambda szonda, gyújtásállítás, zöldkártya, téli gumi csere. Lesz vagy hatvan ropi... Az élet olyan, mint én: Súlyos, és kegyetlen. Megcsináltatni meg muszáj, mert munkába járni is muszáj.
 Egyszóval tele vagyok melóval, de semmi nem történik velem, amiről érdemes lenne beszélnem. A napokban viszont találtam egy olyan előadópárost, ami a nem semmi kategória: Igudesman & Joo. Na, ha bírod a klasszikus zenei humort, akkor nagyon megéri megnézni őket. A youtube-on csak hét felvétel van fent, ami koncert, de ezt megtalálod a honlapjukon is. Szóval szerintem baromi jók, csak nem tervezik, hogy jönnek Magyarországra. Nem ismer valaki egy koncertszervezőt? :) Ez volt a héten a legjobb dolog, ami történt velem, de lehet, hogy csak azért, mert nem hallgattam az okosokra:

 A nehézség nem más, mint munkaruhába öltözött alkalom. Vagy mi.