Csalamádé

Tegnap este erősen gondolkodtam, akarok-e pénteken dolgozni menni. Semmihez nem volt kedvem, semmi nem érdekelt. Csak úgy elvoltam, néztem a plafonon az órát, ment az idő, a gondolataim kavarogtak. Tudtam, ez benne van a pakliban, de nem gondoltam, ilyen mélyen megérint. Azt hiszem ez a szerelem velejárója, de régen csalódtam, elszoktam tőle. Ez meg nagyon gyorsan jött, szerdán csak vigyorogtam, mint a tejbetök, ott ült mellettem a nő, akiért a világot a négy sarkából kiforgatnám, csütörtökön meg közli, hogy le kell építenie engem.

És hiába tudtam, hogy sokkal jobb, mint én, tudtam, hogy nem sok esélyem van nála, de volt. Igaz minimális, de volt. Most meg... el kell engednem. Nem akarom, nem tetszik, de nincs választásom. Ha látnám, hogy olyannal él, aki szerinte! megtesz érte mindent, kicsit nyugodtabb lennék. De nem ezt látom rajta. Ez a fő bajom. Tudom, ez előző bejegyzésben írtam is, hogy másképp néz ez ki kívülről, mint belülről, és ő nagyon odavan a pasijáért, és ezt el kell fogadnom... de... Igazából nincs de. Ez az ő döntése, tiszteletben kell tartanom, és ahogy mondtam, mindenben támogatom.

Hát igen, tegnap elmentem a falig, majd nagyot koppantam. Mivel úgy éreztem, hogy ezt a nőt nem érdemli meg a pasija, szerettem volna, ha átgondolja a dolgokat. Úgy érzem, ezt a kapcsolatot igazából Móni hajszolja, csak ő hajt, mert elmondása alapján nem kapja meg, amit szeretne. Mert ha a második hónapban (a lángolás szakaszában!) előjönnek a problémák, vajon mi lesz később? Egy barátom szerint ez a reszelt alma korszak. Neki az apja volt mesteri manipulátor. (Nem mondom, hogy a srác az, mert nem ismerem, de nem tetszik, amit Mónival csinál) A reszelt alma korszak volt náluk az az idő, mikor a már rossz kapcsolatban élő szülei majdnem kenyértörésre vitték a dolgot. Anyjának akadt egy udvarlója, de most felnőtt fejjel tudta meg, hogy nem volt köztük semmi. De mikor az anyja mondta, hogy akkor ő elköltözik, akkor az apja megemberelte magát. Jöttek az ígéretek, hogy megváltozik, minden másképp lesz, majd meglátják. Meg is látták, minden este a tv mellé az apja csinált reszelt almát, kis tálban, kiskanállal minden családtagnak. Akkor még az anyósa is velük lakott. De pár héttel később ez eltűnt, és ahogy mondta, minden még rosszabb lett.

 Eszembe jutott, hogy van egy ilyen blogom is. Régóta nem foglalkoztam vele, mert... érdektelen volt az egész. De ami nemrég történt, naplót kíván. Nem neked, nem az utókornak, csak magamnak. Megint marha voltam. Nem esik jól, de van, aki semmiből nem tanul. Na, én se.

 Megint szerelmes lettem. Így, vén marha létemre. Tudom, mindig is marha voltam, de vén csak nemrég lettem. És ez megrázott.

 Az egész egy borzalmas dologgal kezdődött, meghalt a legjobb barátom. Közlekedési baleset, nem is ő vezetett.Csak egy ártatlan áldozat, aki rosszkor, rossz helyen volt egy idióta mellett. Én telefonáltam körbe a haverokat, hogy mi történt. Szörnyű volt az egész. Temetés, temetés után egy kis összejövetel egyik havernál, ittunk néhai barátunkra, és beszélgettünk.

 Volt (?) van egy közös ismerősünk... nem tudom ilyenkor hogyan kéne fogalmazni. Mivel már meghalt a srác, mi még élünk, nem tudom milyen igeidő kell ide... de ez ma a legkevesebb. (Csapongok. Újabban nagyon.) Szóval ismerős, hívjuk az egyszerűség kedvéért... Móninak. Szóval ő már elköltözött, elég messze, és kettőnk között elég pocsék a közlekedés. Vonattal 5 óra az út, busszal csak 4. De mivel elég hülyén járnak ezek, és 11 órakor volt a temetés, és mivel egyedül élek, mondtam, aludjon ott nálam, egyszerűbb az élet, kap egy külön szobát. Úgy is lett.

 Direkt nem tegnapra raktam ki, de talán ma jobb elgondolkodni rajta, indulatok nélkül.

Ismered a 12 pontot? Biztos? Na, akkor tuti, ami fix, itt van:

1. Kivánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését.
2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten.
3. Évenkinti országgyülést Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Urbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A' katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tőlünk.
11. A' politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
12. Unio.

Szóval szerinte megvan? Vagy tényleg csak ennyit értük el 48 óta? Tőllem nem kapsz tanácsot, nem kapsz útmutatót, hogy mit tegyél, vagy kire szavazz, mit vegyél, vagy bármi jelet, hogy mit kéne tegyél.

 

Csak annyit kérek, gondolkozz el rajta.

 Na most megint sikeresen felbaszták az agyam. Még most frissiben leírom, még "meleg" az élmény.

 Biztos olvastátok, hogy az ünnep alkalmából bombákat akartak robbantani az okosok. Pl. itt írnak róla: index.hu/politika/belfold/tkrsztn8327/ . Na, most hallom a híradóban, hogy lehet, hogy nem is akkora volt, meg hogy (lehet) nem is volt/lett volna olyan veszélyes, mint azt a tűzszerészek első körben megállapították. Ezért szakértőt kell kirendelni.

MINEK?

 Azt mondják, hogy az egyik 10, a másik akár 30 méterről is ölni tudott volna. Na, akkor kérem a feltételezett elkövetőt, (azt amelyik elkészítette, esetleg, akire rá tudják bizonyítani, akár a másik vallomása alapján is, hogy részt vett benne,) kivinni egy békés lőtérre. Na, ott szépen megállítani, és 9, illetve 29 méterre tőle felrobbantani a gyanús objektumokat. Elvégre nem is olyan veszélyes. Na, ha azt túléli, akkor nem kell tárgyalás, ha meg nem, akkor meg minek. Lehet, kicsit cinikus, de akkor is... Aki ilyet tesz, viselje el, mi van akkor, ha ő van a rossz oldalon.

 

 Figyelem! Robbantás!

 Tegnap este letört a fogamból egy darab. Nem egy nagy élmény, csak az első részéből kb. a fele. Na, reggel bementem melózni, majd 8-kor telefon a fogdokinak, és 9-re már ott is voltam. Rendbe rakta, szóval már minden szép, és jó.

 Viszont éjjel nem igazán aludtam, későn aludtam el, sokszor ébredtem fel. Hülyéket álmodtam.

 Haveri körben dumálunk röhögés. Mondom: Erre Doki azt mondaná:... Basszus. Doki halott. Évekkel ezelőtt meghalt. Felismerés, villanás, rossz érzés. Felébredek.

 Folyóparton vagyok valakivel, szép köves part, elég meredek. Megáll egy autó, kérdez valamit. Elindulok. Akivel vagyok, jelzi, ne menjek oda. Azért sem hallgatok rá. Kezéhez készíti a pisztolyt. Srác kérdez valamit, nem tudom a választ. Megkérdi, hogy: Akarod látni, hogy kell lelőni egy vizilovat? Nem mondok semmit, pisztolyt vesz elő, kilő az ablakon. Átalakul, kígyó lesz belőle. Akivel vagyok (tényleg nem tudom ki volt az,) odamegy, elkapja a nyakát, fogva tartja. Felébredek.

 A másik három álmomra nem emlékszem.

 Először is ezt kellene tudatosítani az emberekkel. Hogy a vas az, amibe belerúgsz, a szoftver meg az (legtöbbször) ami miatt belerúgsz. Ez a M$ legújabb reklámja kapcsán jutott eszembe, amiben a macet próbálják rugdosni úgy, mint előtte a mac mondogatott oda a pcnek... De emberek, mi van a pingvinekkel? Tudomásul kellene venni, hogy vannak a hardver gyártók, és ők kiadnak valamit, ami vagy kompatibilis, vagy sem.

(Két pc beszélget: - Te, tudod, hogy mi kompatibilisek vagyunk?

                            - He?)

Szóval könnyű úgy kompatibilisnek lenni, hogy megválasztod a színt... De ez nem a pc védelmére mondom, mert vannak nagyon profi gyártók (az egyik kedvencem most vonult ki az alaplapgyártásból), és vannak, amit akkor sem használnák, ha fizetnének érte. (Mondjuk, ha nagyon-nagyon sokat, akkor elviselném, hogy havonta újra kell telepíteni, de hogy még én adjak érte pénzt, azt soha. De ki az a hülye, aki azért fizet, hogy valamit használjak, amitől alapban undorodom?)

 Szóval visszatérve a témára: az a hülye reklám. Alapvetően ki az, aki a reklám miatt vesz meg valamit? Itt gyilkolják egymást, a vevők nagy része meg vállat von, mert egyrészt elkötelezte magát, másrészt az egyiket kockának, a másikat sznobnak titulálják. Bár nem is igazán nevezném gyilkolásnak, csak egy kis odamondogatásnak, akár mondhatnám óvodás civódásnak is, mert (szerintem) (érdemi) változást nem fognak kapni az eladási statisztikákban. Annyi igaz lehet, hogy a márkát erősíti, ismerté teszi. De most komolyan, van aki ebben benne van, és nem tudja, hogy létezik a mac, és a M$? És ha meglátja a reklámot, akkor minden előkészület, informálódás nélkül rohan venni egyet? Na ne...

Mondjuk a termék bejelentéseket megértem, mert a sajtónak be kell mutatni, hogy mit is alkottak. De ott is voltak igen nagy bakik. Pl, a beszédfelismerés, vagy a levelező rendszer. (Vagy mi, nem vagyok mac-es, lusta vagyok előkeresni... de volt ott is egy pár probléma. De ez mind a két oldalon elmondható)

Tudom, most rá lehet mondani, hogy mindennek kell a reklám, de ez nem egy pepsi-coca háború, ami viszonylag érthető, hiszen egy üdítő maximum két nap, és jöhet a következő. Ennek is vannak elkötelezett hívei, de itt a kényelem – biztonság – hasznosság helyett az egyéni ízlés jön. Mert hiszen az ember vehet fekete mac-et, és fekete pc-t is… de hogy benne mi van, az megint az a rész, hogy ez vas. Azt, hogy mit telepít rá, a lényeg…. lenne.  

De mivel a pc az mindenkinek windows, a mac meg leopard,  és még ezt erősítik a reklámmal is… (Bár mondjuk megnéznék egy alaplap reklámot, mit is tudnak kihozni belőlle.) Szóval csak azon akadtam fent, hogy egy szoftver gyártó miért sorolja be a vasakat, mikor mind a kettőre lehet telepíteni a másik rendszerét is?

 

 Dehát ezért nem vagyok én reklám szakember… csak hülye infómókus.

 

 Ma is olyat láttam, ami egy kicsit meglepett, elgondolkodtatott... ami nálam már teljesítmény. Mármint, hogy gondolkodnom kellett.

Egy réges-régi ismerősömről láttam egy részletet - utalást egy híradó részletben. Na, ő is vitte valamire. Ebből kifolyólag rákerestem pár régi emberre, akikkel már ezer éve nem találkoztam, és rájöttem, hogy én nagyon középszerű vagyok. A szakmában relatív jó vagyok, bár tudom, hogy vannak, akik nálam sokkal jobbak, nem egyet ismerek is. Van, aki bankban valaki, van aki a telekomnál főguru, meg van, aki egy vidéki iskolában rendszergazda.  A kulcs az ambíció. Ami van, akinek van, másnak pedig sokkal kevesebb. Van aki meglátja a lehetőséget, tud is élni vele, van aki meglátja, de nem tud vele mit kezdeni, és van aki szarik az egészre, úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Na, én az utóbbi csoportba tartozom, mint rájöttem. Csak elvagyok, de semmi távlati cél, semmi törekvés, csak a hétköznapi lét, amivel ugyanúgy lehetnék egy gyárban hegesztőipari szakmunkás, mint biztonsági őr, aki csak várja, hogy leteljen a műszak, és mehessen a fenébe. Na, én legalább nem a kocsmában verem el a pénzt, nekem rövid távú terveim vannak. Például be kéne fejezni a házam, venni kéne egy g15-öt, (De minek is? Mert nagyon tetszik?) ha marad pénzem szeretnék megint két kerékre pattanni, és menni bele a nyári éjszakába. De ennyi. Hogy mit fogok csinálni 10-20 év múlva? Ki tudja? Van aki tervez, van, aki csak sodródik. Az élet(em) céltalan. Én is lehetnék úgy, mint a hk unokatesóm, aki szült egy gyereket, aztán lerakja valahol, (szüleim, nagyanyánk, ő anyja, ha más nincs) és megy csavarogni a gyerek nélkül. Elvégre élni jó, a gyerek meg nyűg, nem? (Szerinte.) Én meg úgy vagyok, ha valamit csinálok, csináljam jól. Vagy sehogy. Én inkább a sehogy témában szoktam állást foglalni.

 Mindent lehet jól is csinálni, meg rosszul is. Van akinek ez az ahogy esik, úgy puffan kategória, de nálam ez nem megy. Ezért nem is tervezek, nem is törekszem tervezni. Majd csak lesz valahogy. Nem biztos, hogy nekem van igazam, de szerintem így normális.

 Ja, és majd el felejtem, van egy harmadik kategória is. Aki mindenkit kérdezget, mit tegyek, mit csináljak, most mi legyen. Ennek megvan az a hatalmas előnye, hogy mindig van kit hibáztatni. Mert ő mondta. És én megkérdeztem. Háromszor is. Három nap egymás után. Na, ők is ki tudnak borítani. Miért nekem kellene dönteni helyette? Miért nem képes felnőni? Na, mindegy a hangsúly most nem rajtuk van.

 Én, és nagyok sok középszerű ember. Lehet, hogy te is? Lehet, hogy te is hajnalban kelsz, hogy időben odaérj a munkahelyre, hajtasz, aggódsz, nehogy kirúgjanak, pedig utálod az egészet, de kell a pénz, mert hó végén jön a számla, és ki kell fizetni? És ha nincs két-három hónapig pénz, akkor mi lesz? Van némi tartalék, nem? Nekem szerencsére nincs hitelem, mindent visszafizettem, most vagyok a gyűjtögetős fázisban. De sokan vannak a középrétegből, akik egyik napról a másikra él, és tényleg örül, ha nem rúgják ki. Mert elvégre enni-fűteni kell.

 

 Erről szól az élet?

 Mint lentebb olvasható, Kryss hívta fel a figyelmemet, hogy a fent említett páros járt kishazánkban. Kecskeméten tartottak koncertet, itt tudtok róla olvasni: fesztblog.hu/archives/2008/07/21/Igudesman__Joo_-_komolyzene_vagy_megsem/

Hát nagyon tudtam magam sajnálni hétfőn, mert egy laza fél órás autókázással fenomenális koncertet láthattam volna, de ez sajna későn derült ki. Az egész hétfőmön meg is látszott, kissé "nyomott" voltam, jobban, mint a hétfői megszokott. Kárpótlásul este megnéztem az összes felvételt, ami a youtube-on fent van, (van, amit kétszer is,) de sajna nem az igazi. Most azt remélem, hogy jönnek még, de a kiírás szerint novemberig nem. Szóval...

 

Hozom a formám.

 Tudom, egy kis link kellene ide az elejére, de nem találom sehol a hírt. A lényege az volt, hogy a kisebbségi ombucman hivavatalból indított vizsgálatot a kötelező munka miatt, amihez a segély kifizetését kötötték. A probléma az, hogy fel sem merült az eredetileg, hogy kik is kapnak segélyt. Miért kell ebből is egyből kisebbségi ügyet csinálni hivatalból? Miért nem lehet egyszerűen annak venni, ami? Nem akarok itt cigányozni, megtette ezt már az, akinek a dolga lenne, hogy tegyen is értük. De megint csak a feszültséget fokozza... mármint azoknál, akik hallották a hírt, mert a neten nem találom. Lehet, hogy én vagyok béna, de csak a rádio café mondta be. Mármint csak tőllük hallottam.

 Szóval a lényeg, hogy szóba sem került a kisebbség, de ők már hőbörögnek... Illetve a hír nem hozta őket szóba, hanem a segélyből élők munkába állítását akarták kötelezővé tenni. Közmunkával.

 

Szóval, miféle tyúkot?

"Diszkókban, fiatalok által látogatott helyeken nagyon sok tömény szesz fogy, különleges keverékek, drogfogyasztás és alkohol együtt jár, és ezekkel a veszélyekkel szembe kell nézni" – mondta Kökény Mihály, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának elnöke.

Szóval, ha iszol, akkor biztos drogozol is. Ha meg már drogozol is, akkor biztos lopsz is. Ha már lopsz, akkor már tuti rabló is vagy. Ha már rabolsz, akkor már szinte semmi nem választ el a gyilkosságtól. Megmondták, az alkohol(ista) öl. De hogy ezt így szépen kijelentse egy baromarcú sikkasztó tolvaj, (Ha politikus, akkor biztos, hogy sikkaszt. Aki sikkaszt, az lop is.) az már a pofátlanság teteje, mert így az állam bűnrészes / bűnsegéd, már így este nem tudom. De a lényeg, hogy a bűn elkövetéséhez aktív segítséget nyújt, és hasznot is hajt belőle. (Jövedéki adó.) Kérdés, hogy akkor miért nem vetnek ki a drogokra is jövedéki adót? Vagy miért nem kötik a dohányzást is 21 éves korhoz? Meg a szavazást, a jogsit például? Ilyenkor tudom sajnálni, hogy az emberek lusták ahhoz, hogy az ilyen nagy tudásúakat egy lendülettel visszahívják, vagy rögtön el is tiltsák a közügyek gyakorlásától. Vagy, hogy a klasszikus idézzem, száműzetésre is ítélhetnénk adócsalásért, „ami a jól megérdemelt sorsa azoknak, akik nyilvánosan csinálnak bolondot magukból.” *  
 De fokozzuk egy kicsit. Ha valaki elmúlt 18, akkor választható, lehet akár polgármester, politikus is, ha akar. És milyen jól is nézne ki egy kis cikk a színes hírek között, hogy a Mucsaröcsögei polgármestert illegális alkoholfogyasztáson kapták lesifotósok? Vagy az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának elnöke hamis személyivel akart alkoholt venni?
 Viszont, ha egy kicsit komolyabban veszem a témát, akkor felmerül a kérdés, hogy milyen statisztikák alapján gondolják úgy, hogy aki 18 és 21 éves kor alatt között vesz alkoholt, az alkoholista lesz? Miért korhoz kötik, miért nem valami máshoz? Vagy az lesz a következő lépés, hogy az alkoholhoz és a cigihez pszichiátriai jegyzőkönyvet kell majd bemutatni, hogy az ember nem függésre hajlamos? De akkor miért nem osztanak arra a jegyzőkönyvre egyből drogot is, jövedéki adóval megfejelve?
 Lehet, hogy alapvetően jó ember ez a Kökény Mihály, de a nagyon nem gondolja végig, hogy mit is mond, és mi ennek az egyenes ági következménye… Mondom, lehet, hogy a legjobb szándék vezérli, de szerintem csak a nagy UNIÓS szabványra akar nyalni, és elég ostobán tud nyilatkozni. De ha ezt komolyan gondolja, akkor lőjék le. Elég nagy marhaság, hogy egy fiatalt, aki megiszik egy pohár jófajta bort, egy kalap alá vegye egy "általunk választott politikus" egy drogossal...

Mindig is mondtam, hogy két dolgot utálok nagyon: ha a fejemet ütik, és ha meg akarják mondani, hogy mi a jó nekem.

*Douglas Adams: Galaxis Útikalauz Stopposoknak

 Mindenki álarcot visel… Van, aki vastagabbat, van, aki vékonyabbat. De mindenkin van. A probléma akkor van, ha megrepedezik. Nem is sejted, hány ember, milyen vastag maszkot hord. Neked is van, tudom. De az ember ritkán veszi le, ritkán „adja ki” magát.
 Ebből már sejtheted, hogy mindenkit érhet meglepetés. Még engem is. Nem is gondoltam, hogy néhány ismerős milyen vastag maszkot hord. Szerintem téged is érhetne meglepetés.
 De a másik fele a kérdésnek, hogy mi van a maszk alatt? Jó esetben persze pozitívan csalódsz, de van, hogy nagyon meglepődsz, hogy finoman fogalmazzak.
 Engem a hétvégén igen pozitív meglepetés ért sok ember részéről. Nem is gondolná az ember, hogy a munkahelyén kikkel van összezárva heti negyven órára. Pedig ott aztán mindenki maszkot hord. Azokkal, akikről azt hiszed, hogy egyszerű, „kispolgári” életet élnek, elmész bulizni, és kiderül, hogy ez sok minden, de nem kispolgári. Sőt, még rajtad, aki felvilágosult, széles látókörű, és előítéletektől mentes vagy, (magyarán egy részeges, perverz állat… :) ) még rajtad is túltesznek, ha buliról van szó. Márpedig sose voltam egy szerény képességű egyén, ha buliról van szó, de abban biztos is voltam, hogy van, aki rajtam is túltesz. De hogy egy helyen melózom egy csomó ilyen emberrel, azt nem gondoltam volna. Egyszóval igen laza, kellemes hétvégi bulin vagyok túl. És egy dologra megint nagyon figyelni fogok:

 A vizuális képzet gyakran hamis tudatot eredményez.

Régen nem írtam, részint mert nem trént velem semmi, részint, mert lusta voltam. A napi híreket nem követtem olyan szorosan, és mire egy dolgon kellőképpen fel tudtam magam húzni, addigra azt valaki már nagyon alaposan kivesézte. Márpedig ha két embernek mindig azonos a véleménye, az egyik felesleges. Ezért (is) nem írtam semmit. Meg hogy teljesen őszinte is legyek, egy kicsit meguntam. Nem vagyok megélhetési újságíró, nem kell naponta leadnom a két-három oldalnyi anyagot, különböző blogoknak, újságoknak, így elég lazán vettem a dolgokat. Mondhatni, ezt is kipróbáltam, de... nem az én világom. Ez az a típus, hogy miért volt nekem Codegen S-101 -em? Mert kellett? Nem. Mert volt rá pénzem? Mert megtehettem? Á, csak simán ki akartam próbálni, milyen a NAGY ház. Miért volt nekem hatalmas mellű barátnőm? :) Na jó, tény, azt is ki akartam próbálni. A blogolást is kipróbáltam. Hááát. Meg véletlen kiraktam az iwiw lapomra a blog címét, és gondolom olyan (is) olvasta, aki onnan talált rám. A cél nem az volt, hogy többet mondjak magamról olyan embereknek, akikkel évente találkozom, hanem egy "virtuális dühöngő". Szóval ez is vett el a kedvemből, mikor felfedeztem, hogy milyen hülye is vagyok. De ez csak az én bajom.

 Egyébként erősen gondolkodtam közben egy poston, ami az időutazást boncolgatja. Mert mi az, amit a tudomány a mai állás szerint biztosan ki tud zárni? Szinte semmi. És ebből következik, hogy az időutazás nem 100%-ban lehetetlen. És akkor létezhet. De abból adódóan, hogy létezhet, és mivel IDŐutazás, így most is létezik. Na, akkor menjünk el egy kicsit az emberi irányban. Tudjuk, hogy az időutazás létezik, így befolyásolni képes a múltat. (Tegyük fel, hogy "zárt" rendszerben utazik az ember, így be tud avatkozni anélkül, hogy eltűnne) Tehát akkor a múlt befolyásolható, és milyen az ember? A saját hasznát akarja, így vagy egy ember, vagy egy nagyon kis csoport írja a "jelent". Nos, mivel csak a saját hasznát figyeli, (mert nem teszem fel, hogy egy idealista képes átlátni az intrikákat, tehát megbuktatja egy fifikás önző ember,) el kellene gondolkozni, mi felé is halad a világ... Na itt akadtam el. Mert a vagyon átcsoportosul, az "olló" nyílik, a szegény nagyon szegény lesz, a gazdag nagyon gazdag. Persze ez terültenként, országonként mást jelent, de mindenhol megfigyelhető. Az ipar fejlődik, az ember szegényedik. De hogy mi ennek a következménye? Na, ehhez már nem vagyok elég okos, hogy meglássam a végső célt.

 Van valakinek szociológia-időfizika diplomája?

 Elkezdődött az új év. Hozom is a formámat, mint szokásos. Elvégre csak az évszám változott a világ nem... Szóval az úgy volt... :)

 A két ünnep között ugye lan party volt, nem volt igazán időm semmire sem. Az elején megfőztem, aztán csak buliba járás, meg szórakozás. Valamilyen elvetemült okból két gépem van, a kisebbiken megy a tv. És persze van rajta net is. És még inkább érthetetlen okból felmentem egy társkereső lapra, hogy kicsit szétnézzek, mert lassan be kellene szerezni valami barátnőt is. Amennyit meg ki tudok mozdulni, a net a legegyszerűbb. Meg egyáltalán. Na, szóval felmenetem a netre, szétnéztem, és érdekes módon találtam is egy csajt, aki bele is fér az elképzeléseimbe, és én is az ővéibe. Ez volt valahogy 25.-e után, mert azt néztem, hogy ő 25.-én volt utoljára oda bejelentkezve. Ez látszódik az adatlapján. Aztán tegnap gondoltam, megkeresem, írok neki. De, mint várható volt, (bár nem számítottam rá, ezt be kell valljam) már törölte magát. Szép, mi? Bár meg tudnám találni, csak kicsit macera lenne. Elvégre, tudom, hogy Ági, meg hogy született március 8, meg hogy milyen magas, stb, de az iwiw-en nincs fönt, a myvipen nincs fönt, de elég adatot tudok rólla. Gondolkodtam is tegnap este félálomban, hogy beírok Bocskor-Boros párosnak, hogy segítenének-e, csak hogy megtudjam azért szedte le a reget, mert talált valakit, vagy csak elege lett belőlle. Csak hát, egy ha leszedte magát, milyen jogon zaklassam? Szóval ismét a pech faktorom a győztes. Most azon jár az agyam, hogy mikor megláttam, miért nem írtam neki egyből. De értelmes válaszom nincs rá. Pedig jó lenne, mert legalább sikerülne megtudni, miért nem megy az élet. Ugyhogy megyek, megkeresem a pech faktoromat, és lelövöm. Elvégre, mit is mondott Zaphod?

 

"Ha bármi fontosabb, mint az én egóm, akkor megyek, elkapom és lelövöm!"

 Na, sikeresen véghezvittem az év végét. Túl vagyok mindenen, ami csak belefért az évbe. Lezárva, új megkezdve.
 A karácsony megvolt, van egy szép kis fám, amitól alig lehet bejönni a lakásba, mert csak a folyosón volt neki hely, a tv helyén. A tv most nem megy, mert nem ér oda az áram kábel, meg amennyit használom, nem is foglalkoztam vele. Már eleve pc-ről megy a tv, így egyszerre megy a net-játék, meg a tv. Tiszta agyelépítés, mi? :D A karácsony úgy telt, mint szokott, semmi izgi, családi vacsora, ajándékosztás, punnyadás. A két ünnep között a szokásos lan party, szép nagy négynapos maraton. Már lassan kezdek ebből is kiöregedni. Mert olyan még nem nagyon volt, hogy megunjak egy lövöldözős-gyilkolós mecset... :P De én sem leszek már fiatalabb.
 A szilveszter elég egyszerű, és rövid lett. Reggel bementem melózni, egészen négy óráig ott kellett tespedni. Bár nem is annyira volt unalmas, mert a kollágám elszúrta az év váltás megoldását a progiban, így volt meló bőven. De ezt is sikerült megoldani-megkerülni. Négy óra, kilövés, és hóesésben bosszankodás, hogy a sok amatőr hétvégi vezető mi a francot szenved előttem 40-el, mikor én 70-80-as tempót simán tudom tartani. Kollágámat is sikeresen lepakoltam, irány az ősökhöz.
 A szilveszteri vacsorához most tudtam inni is. Ennek örömére sikeresen végigkostoltam három bort is, aztán kártyázás, beszélgetés, éjféli koccintás, majd szunya. Kicsit furcsa volt a régi szobámban aludni, most apám dolgozószobája van ott. Reggel kelés, bosszankodás, hogy még mindig esik, és lapátolás. Átmentünk nagyanyámhoz is újévet köszönteni. Aztán ebéd, újévi koncert megnézése a tv-ben, majd haza. Itthon megint lapátolás. És el is kezdődik az új év, reggel mehetek melózni. Váom, mint egy pestisjárványt.

 Remélem ez az év kicsit jobb lesz.

 Alapvetően megkímélnék mindenkit a megszokott agymenésemtől, inkább:

 Kívánok boldog, békés karácsonyt mindenkinek!

 Nos, tudom, hogy még nincs itt az év vége, de mivel én már szabin vagyok, nagyon ünnepi a hangulatom. Elengedtek szabira, majd csak szilveszter napján kell melóznom, és addig is hepaj van. A mai napon ismét rendberaktam a gépemet, készülök a nagy szilveszter előtti lan-partyra. Készítettem egy image-et is, hátha várható még egy winyó elszállás. Eddig két darab feküdt meg a gépemben. Az első után sikerült egy image file-t csinálni, ami a második halálakor természetesen még nem volt kiírva. Szóval a mai nap gép takarítás, szerelés, kábel rendezés, install, testreszab, bosszankodás, hogy a könyvjelzőim elvesztek a többi lényegtelen dologgal együtt. Ha ez volt a legnagyobb veszteség, akkor örülök.
 A szilveszterre készülve meg fogalmam sincs, hogy mit is akarok csinálni. Illetve azt tudnám, hogy mit akarok, csak társaság nincs hozzá. El kéne menni bulizni, csak a hová-kivel kérdéskör maradt ismét megválaszolatlan. De nem is baj, mondom, itthon fogok aludni. Húgom pasija is dolgozni fog, ősök mondták, hogy menjük el hozzájuk szilveszterezni. De nem is tudom... mint vén marha, a szüleimmel szilveszterezzek. Erre mondják, hogy nem vagyok sikeres? Na, a lényeg, hogy nem tudom, mit csináljak. A mikor adott, a többi nem. Mivel legkorábban este öt óra körül érek haza, a nagy készülődésről ennyit. A lan party lesz egy pár nap, de az év többi része.... de ezt már mondtam. Igazából annyira nem történik velem semmi, hogy gondolkodom, egyáltalán élek-e...

 Holnapra bejeletkezem ekg-ra...

 És ez mindenkin meg is látszódik. Mert mi a fenét akar a magyar? Ajándékot, meg bulizni. Most rögtön, mert jön huszonhetedike, és akkor már késő. Meg jön elseje, és ismét menni kell melózni. Mert akkor jaj már, mi lesz itt? 2008. Ismét jön egy év, és nincs mit tenni, a bor tavalyi lesz, a barátnő régi, a buli meg fárasztó. Pénz meg nem lesz. De nem baj, vegyél fel hitelt, ha nincs miből bulizni, karácsonyozni, mert az kell neked, mert milyen jó. De mire rájössz, hogy azt vissza is kell fizetned, addigra már rég aláírtad, és el is költötted. Mert neked az a jó.

 Az ünnep lényege már régen elsikkadt, de ha beletekint valaki a keresztény ünnepi időpontokba, összeveti a "pogány" ünnepekkel, meg fog lepődni. Pl. a nap-éj egyenlőségek, a téli-nyári fordulók? De nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy magyarországon 52% római katolikus, és ez az alig többség értékrendje már annyira bele van ivódva a mindennapi életbe, hogy észre sem vesszük. Ami persze ismét nem lenne baj, ha ezt élelmes kereskedők nem próbálták volna meg egyszerűen kihasználva a szeretet ünnepéből karácsonyfás-ajándékozós-hitelfelvevős ünnepet fabrikálni. De a gond nem velük van, hanem ismét egy réteggel, akik sajna ismét egyre inkább növekvő létszámban simán bedölnek nekik. És most gondolkozz el, te melyik réteghez tartozol? Aki inkább otthon fabrikál valami egyedit a családnak, vagy aki beugrik egy boltba, és hipp-hopp veszel valamit, esetleg olyat, ami teljesen felesleges, és annak aki kapja semmi szüksége rá? Vagy mert esetleg jó poén, és lehet, hogy nincs még neki otthon elég fatáblára írt nép bölcsessége? Vagy miért van késő január 5.-én ünneplni? Miért nem keresed fel a barátokat-szülőket pl. augusztus közepén, hogy csak beszélgessetek egyet? Miért ragaszkodsz annyira a naptárhoz?  Ismét csak azt tudnám tanácsolni mindenkinek:

 

 Gondolkozz, az még senkinek nem ártott!

Nos, mivel régen írtam, egy kis helyzetjelentés:

 Húgom költözik, neki segít a család, kapott egy nagyobb szolgálati lakást az meg már két szobás, úgyhogy nagyon vidám most. Karácsonyra tervezik az eljegyzésüket, új lakás, mi kell még? :)
 Nekem elszállt a vinyóm, tegnap sikerült a gépbe egy kis életet verni, egy régi ata vinyóra tettem oprendszert, mentem ami menthető.
 Melóban semmi érdekes, a szokásos vacakolás. Legalább békén hagynak. :)
Politikával meg tele van a hócipőm, de egy jó megoldás már eszembe jutott. Viktort, és Ferit össze kellene bilincselni valami jó erős drótkötéllel, és ledobni az óceán közepén. Mire kiérnek, talán megtanulnak együttműködni. De ha nem érnek ki, az sem baj. Kollegám rávágta, hogy én is egy hülye környezetszennyező vagyok. Meg hogy szegény cápák.

 Egyébként fel vagyok háborodva. Láttátok a Fábry borzadályt? Nos, én kiakadtam. A deadalon-t kisípolták, a word – excel meg benne maradt. Nos, akkor mi is a reklám? Amit annak gondolok, vagy ami reklámoz valamit? Vagy ezért fizettek nekik? (Bár mondhatnám, hogy ezért még megfizetnek… :) ) Most nem az open source védelmében, de elmehetnek a fenébe. Legyünk következetesek. Vagy mifene.

 Utolsó napirendi pontként a szilvesztert említném meg. Most nagyon el vagyunk maradva, mert eddig a szilveszteri buli már szeptemberben le volt fixálva, hogy kinél, mikor, meddig. De idén nagyon el vagyunk maradva. Semmi fix, az sem biztos, hogy lesz. Nálam még nincs meg a nappali, kicsi a hely. Tavaly nálam volt, de semmi értelmes nem született belőle. Két haver esélyes lehet a rendezésre, de még nem nyilatkoztak, ha szabad finoman fogalmaznom. Húgom lakótelepen van, nem igazán nyerő ötlet, szerintem. Meg azt hiszem nem is leszünk sokan. Az ilyen „rendezett” bulikat meg nem igazán szívlelem. Tudod, odamész, fizetsz x ezer forintot, kapsz egy kis malacot, meg éjfél után virslit. Ja, meg pocsék zenét, amitől már 10 óra felé falra mászok, és alig várom, hogy hazainduljak. De az idei buli érdekes lesz. Ez az első szilveszter, hogy nem ihatok, mióta… hát mondjuk, hogy nagykorú vagyok. Sok hülyét józanul kibírni….

 Lehet, hogy inkább alszom egy jót.

Tudom, írhatnák gyakrabban is, csak annyira nem történik semmi, hogy borzalmas.
De, viszont, és ellenben: Tessék. Itt van. Én megmondtam.

Hétfőn rendbe lett rakva az emeleten a vireless háló, délután, és ma délelőtt átállítottam a céges gépeket, hogy a progit automatikusan szedjék le a netről, ne kelljen a frissítéssel vacakolni, mert van akinek még ez a kicsomagol-átnevez is oooolyan komoly fejtörést okozott, ami ő aztán nem tud megcsinálni. Vagyis inkább nem akar. De már ez is ki van küszöbölve. Ma délután meg jött a jó hír, hogy tessék: több, mint egy éve nem versenyzett, és máris ő a leggyorsabb. Köszi. Köztudott, hogy nagy Schumacher rajongó vagyok, még sapkát is kaptam ezen okból.

McLarenest… 
 

 Nos jelentem élek. Bár belegondolva ez mint az okosok mondták, nem is élet. Csak létezés. (Okos ember: azt mondja, amit én...) Szóval a hol kérdésre sikerült választ találni, menjünk a dumaszínházba. Ok, mindenki benne van, aki meg nem, maradjon otthon. Kell említenem, hogy már nem kaptunk helyet? Na ugye. Péntek, mint nemzeti szünnap, a hétvége második napja :) , így logikus módon nem is volt hely. Na, sebaj, lesz ez még így se. A lentebbi postokban említett hölgyeményt megpróbáltam elhívni, de már elért odáig, hogy nem is válaszol a skype üzenetekre, telefont már nem is veszi fel, ha hívom. Na, akkor erről ennyit. Pedig kimondottan jó ötletnek tűnt. Azóta láttam egy párszor bejelentkezni, de már nem is írok neki. Mert hülye vagyok, de ennyire talán nem.
 Csütörtökön jöttek a rokonok Szegedről, kis családi ebéd. Pénteken mivel elmaradt az esti buli, így apám szervezte meg a napot. Vett két malacot, amiről megállapítottuk, hogy vashiányosak. Ezt gyorsan pótoltuk, így egyik a hűtőben, a másik a pácban landolt. A pácoltat ma előfőztük, holnap megy a kemencébe, szintén családi ebéd lesz. Most a helyi rokonok jönnek névnapozni.
 A kocsim is szervízelésre szorul. Katalizátor, lambda szonda, gyújtásállítás, zöldkártya, téli gumi csere. Lesz vagy hatvan ropi... Az élet olyan, mint én: Súlyos, és kegyetlen. Megcsináltatni meg muszáj, mert munkába járni is muszáj.
 Egyszóval tele vagyok melóval, de semmi nem történik velem, amiről érdemes lenne beszélnem. A napokban viszont találtam egy olyan előadópárost, ami a nem semmi kategória: Igudesman & Joo. Na, ha bírod a klasszikus zenei humort, akkor nagyon megéri megnézni őket. A youtube-on csak hét felvétel van fent, ami koncert, de ezt megtalálod a honlapjukon is. Szóval szerintem baromi jók, csak nem tervezik, hogy jönnek Magyarországra. Nem ismer valaki egy koncertszervezőt? :) Ez volt a héten a legjobb dolog, ami történt velem, de lehet, hogy csak azért, mert nem hallgattam az okosokra:

 A nehézség nem más, mint munkaruhába öltözött alkalom. Vagy mi.

 Mint már említettem, eléggé le vagyok lombozva, és most jöttem rá, hogy tiszta hülye is vagyok. Olyan szinten szét vagyok esve agyilag, amit nem is gondoltam volna magamról. De sebaj, mint szoktam mondani, lesz ez még így se.
 Bennem is felmerült a kifinomultság szakaszának kérdése: Hol kéne a hétvégén valami bulifélét alakítani? Elvégre a disco-féle bulihoz már elég öregnek nézem magam, (így túl a harmadik x-en… bár van, akit ez sem zavar, csak én nem nézem ki magamból, hogy a mai zenének csúfolt tuc-tuc – ra tudnék értelmes mozgást végezni), a szinház nem az az ismerkedős-lazítós hely, amire nekem most szükségem lenne, a mozi meg ugye… (Próbált már valaki moziban ismerkedni? Nekem rögtön egy Monty Python szerű jelenet ugrik be… Te honnan jöttél? Psszzt… Gyakran jársz ide? PSSZZZT! Iszunk valamit? ….) Na jó, csak eszembe jutott. A netes társkeresőt meg már próbáltam, elég kevés sikerrel. De pl. egy haveromnak is simán bejött. Ő az egyetlen, akiről tudok. :)
 Szóval ott járok, hogy kéne valamit kezdenem magammal, csak arra nem sikerült rájönnöm, hogy mit. Haver barátnője feldobta a múltkori bulin, hogy menjünk el discoba, de valahogy senki nem harapott rá. Én meg, hogy menjük el a Godot-ba, na az még érdekelte volna a bandát, csak időpontot nem sikerült egyeztetni senkivel. Úgyhogy várom a következő hétvégét, ismét egy tömény unalom lesz, ahogy magam ismerem. Ülök a gép előtt, megy a tv a másik gépen, mosás, takarítás. Tényleg ennyi az életem? Ez már a végső stádium…  Bár ha belegondolok.... :

 Ne ess pánikba!

 Még nincs is itt a tél, de én már olyan szinten vagyok kedvetlen, hogy csak na. Még ahhoz sem volt kedvem, hogy ide irkáljak. Mint mondtam, ebből sem lett semmi, most épp nem is áll velem szóba a csaj. Csak állapot, de én már unom. :(
 Múlt hét péntek előbb kellett bejönnöm, hogy rendbe rakjam a szervert, hétvégén otthon szereltem a gépeimet, hétfőn túlórázni kellett, tegnap bolondokháza volt. Úgyhogy ma örülök, hogy még senki nem szólt hozzám.
 Ja, de javítok, felhívtak, hogy nem megy egy nyomtató. Mondtam, hogy kapcsolják be. És tényleg.
 Fáradt vagyok, álmos vagyok, nyűgös vagyok, és haza akarok menni. Utálok mindent, és mindenkit.

Valaki lőjön le…

 Nos, mint a témában érintett baromarcú előre is szeretnék elnézést kérni a jelzők miatt, de nem megy szépen nélkülük....

 Ki ez a két baromarcú seggfej médiageci, aki ennyire képernyőre akar kerülni? Miért nem megy inkább, és reformálja át az életét, lehetőleg innen nagyon messzire? Miért kell nekünk, fizetőképes barmoknak ezt nyomni a pofánkba, mint műsort? És most nem arról beszélek, hogy milyen stílusban, (mert ezt, aki látta látta, aki nem, ne pótolja be) nyomják a szemetet, hanem hogy milyen szemetet. Mert mi a jó ***** anyjukért próbálnak nyilvánosan hülyének nézni mindenkit? Próbálnak? Meg is teszik. Nesze baromarcú, Te akartad.

 Ja, hogy mit is? Na, akkor nézzük csak. Én, mint a témában érintett baromarcú tudom, hogy a hirtelen fogyás baromi egészségtelen. (Nem én találtam ki, mikor megkaptam a gyomorgyűrűmet, a sebész mondta, akit annak, aki kicsit benne van a témában, nem hiszem, hogy be kellene mutatni.) Erre mi a verseny tárgya? Ki fogy le egy hét alatt többet? Hát anyádat. Mert legyen, de ez a két médiageci miért adja hozzá a nevét, ha már eddigi "munkájuk" az "egészségről" szólt? Miért nem határolódnak? Miért? Mi a *****-nak kell nekik még egy ház? Egyben nem elég lakni? Vagy már a gyereknek spórol?

 Úgyhogy Norbi-Alexandra-Tv2 kollektívan elmehet a ****************

 

 Kérem, kapcsolja ki.

 Íme, itt vagyunk, feleim, a gép előtt hétfő délelőtt... Álmos vagyok, fáradt vagyok, haza akarok menni. Szabvány hétfő délelőtt… Szombaton megvolt nálam a buli, nem voltunk sokan. Volt két haverom, egyik feleséggel-gyerekkel, másik menyasszonyával, (most jelentette be, hogy eljegyezte) húgom a vőlegényével, meg szerénytelen személyem. Még egy haverom beugrott, de mondta, hogy mennie kell pókerezni. Mióta ketten összerúgták a port, nehezen jönnek ki egymással. Hogy miért?
 A sztori nagyon egyszerű. A haver, aki most bejelentette az eljegyzését, mikor összejött a csajjal, a másik srác (akivel együtt is dolgoztak) elkezdte fúrni a csajt. Na, innen egyértelmű volt, hogy kit is fog a srác választani. Aztán mikor nem ért rá, nem ment vele melóba, mert egy másikat be kellett fejeznie, na, onnan már előjött minden, és szépen kiátkozták egymást. Aztán kibékültek, de ez csak olyan „színészi” volt…
 Na, miután elhúzott az említett haver, röviden ki lett beszélve, főleg, mert volt, aki nem tudta a sztorit, de nem foglalkoztunk vele, inkább azzal az öt literes demizsonnal, amit hoztak.
 Na, ebből is sejthető, hogy akit vártam, hogy jöjjön, megint nem tudott jönni. Mint már írtam, ebből sem lesz semmi, ha már ennyire nem akar látni… :( Vasárnap meg mikor elmentem aludni eszembe jutott, hogy nem írtam ki az új suse-t, gép visszakapcsol, nézem skype-on be van jelentkezve. Írtam neki, de nem volt a gépnél, így nem is válaszolt, én meg aludtam inkább.
 És már itt is vagyok, egy pocsék hétfővel a nyakamban, csak remélem, hogy túl fogom élni… Megyek inkább linuxot telepíteni, mint a csajon gondolkodni.


Azt legalább tudom, hogyan kell.