HTML

Csalamádé

Rövid epizódok egy teljesen érdektelen életből. Ja, és 42.

Friss topikok

  • Taurusz: Köszi! (2008.07.22. 13:17) Helyzetjelentés
  • Taurusz: Köszi, de az alapelv a lényeg... :D Nem lehetek sikeres ember, mert akkor az nem is én lennék. ... (2008.01.03. 13:24) Kezdőőődik...
  • Taurusz: Nos, köszi, lehet... de én már előző életemben sem hittem a reinkarnációban. (2007.08.06. 22:13) A lényeg.

Linkblog

Január

2018.02.05. 19:02 Taurusz

 Hát, ez egy hóértékelő írás lesz... Tisztára olyan voltam, mint Széltoló. Annyi minden történt velem... de legjobban unatkozni szerettem. És már ez sincs meg.

 Régen nagyon szerettem semmit tenni. Csak nézni ki a fejemből, belemerülni egy könyvbe, vagy egy jó sorozatba. Azokat daráltam. Ma már ez sincs meg. Kiégtem. Volt ez a barátom, aki már több, mint egy éve meghalt. Ő lepett meg valakit, már nem emlékszem, kit, a lényeg az volt, hogy mesélte, hogy én régen nagyon zárkózott voltam. Visszakérdezett, hogy ennél is jobban? Hát, nehezen bízok meg emberekben, nekem ahhoz idő kell. Voltam most egy szilveszteri buliban, és ott is mondták, hogy nem igazán sikerült feloldódnom. Hamar haza is jöttem. Nem volt egy rossz buli, de jó sem. Olyan lagymatag, kevés ismerőssel, én meg már öregnek éreztem magam.

 Tényleg úgy érzem, megöregedtem. Korán kerülök ágyba, mondjuk muszáj korán kelni, 5:30 műszakkezdés. Most hétvégén is voltunk egy barátomnál, én már kilenc körül kidőltem. Elszoktam az éjszakázástól. Régen mindig azt mondtam, aki sokat alszik keveset él. Hát most én túl sokat alszok. Többet kellene élnem... de ahhoz sincs kedvem. Az elmúlt időben sokat is fogytam, azt hiszik, az nyomja rá a kedvemre a bélyeget, hogy megvisel. Pedig nagyon nem. Csak régen, ahogy mondtam, egy boldog kövér disznó voltam. most meg egy nagy marha. Abból meg van bőven.

 Január elején volt a születésnapom is, elég kevesen köszöntöttek fel. Szüleim, húgom, három barátom. Egyikük több, mint egy hét késéssel, de a szándék a lényeg. Ja, meg egy exem is... ő véletlen. Valami nyűgje volt pont a születésnapomon, csörög a telefonom, meg is lepődtem. Persze, hogy eszébe se jutott, hogy felköszöntsön. Két héttel később beszéltünk valami miatt, akkor jutott eszébe, hogy ja, valamikor mostanában van, nem? Hát nem. :D Na, nem mintha számítana. Ha meg tudta volna oldani a problémáját egyedül, még akkor sem hív fel.

 Egyik barátom, aki a munkatársam is, elvitt egy cukrászdába. Ott persze besütiztünk. Panaszkodtunk az életről. Szóval a szokásos. Na jó, annyira nem a szokásos. Neki meghalt az apja, mikor a műtétem utáni kontrollra mentem, akkor vittem el őt is a kórházba a hamvakért. Neki vacakabb volt december vége.

 Januárban meg szinte semmi nem történt semmi, a régi énem nagyon boldog lett volna. Ma már nem vagyok az. Régen ilyenkor Alice Cooper-t hallgattam ilyenkor, most nem is érdekel. Egyszerűen üres vagyok, és úgy döntöttem, öreg vagyok én már bohócnak. Januárban egy pár embert kiszórtam az életemből. Akik nem úgy álltak hozzám, megmondtam nekik, hogy lehetőleg ne is keressenek. Nem akarok senkinek megfelelni, nem fogok senki kedvéért elviselni marhaságokat. A saját nyugalmam érdekében.

 Az a baj, hogy semmi célom, semmi ambícióm, semmi, amit meg akarok valósítani. Most épp le akarom cserélni a kocsit, de keresni kellene egy másikat, ez eladni... én meg ülök itt a posványban, és gyártom az okokat, hogy miért nem mozdulok meg. Persze valami meló mindig van itthon, de ez csak a szinten tartás. A fejlődés illúziója.

 Legalább önismeretem megvan már.

Szólj hozzá!

Címkék: élet

A bejegyzés trackback címe:

https://csalamade.blog.hu/api/trackback/id/tr2013637070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.