HTML

Csalamádé

Rövid epizódok egy teljesen érdektelen életből. Ja, és 42.

Friss topikok

  • Taurusz: Köszi! (2008.07.22. 13:17) Helyzetjelentés
  • Taurusz: Köszi, de az alapelv a lényeg... :D Nem lehetek sikeres ember, mert akkor az nem is én lennék. ... (2008.01.03. 13:24) Kezdőőődik...
  • Taurusz: Nos, köszi, lehet... de én már előző életemben sem hittem a reinkarnációban. (2007.08.06. 22:13) A lényeg.

Linkblog

Betegen

2017.06.07. 08:48 Taurusz

 A mai napon ráébredtem, ez már nem normális. Illetve az egész a tegnap estével kezdődött. Tegnap este is beszélgettünk, megint együtt vannak a pasival. A pasijával. Ebbe a körbe én már nem fogok tudni beférni, az már világos egy ideje előttem. De az érdekes része az, hogy ezt megéreztem. Vasárnap jöttek össze, megint, én meg vasárnap négy óra körül megéreztem ezt. Nem tudom hogy, nem tudom miért. Csak éreztem, hogy ennek megint annyi.

 És ahogy tegnap erről beszélgettünk sok minden forgott a fejemben. Még este is, mikor aludni akartam. Akartam volna, de nem ment. Folyton az járt a fejemben, hogy mást ölel át, más mellé fekszik le aludni... de félálomban bevillant valami. Én tényleg irigylem ezt a pasit, de ezt már tudtam. De hogy ennyire egy függő, beszűkült tudatállapotú legyek... ezzel ma reggel szembesültem. Mikor ezt elmondtam neki. Tudom, az ilyen nem jó ötlet, de nem tudok előtte titkolózni. Ez persze azzal jár, hogy olyat is elmondok, ami nem kifejezetten a jó ötlet kategóriába tartozik.

Nos, ez kifejezetten ilyen volt. Ő mondta ki először, hogy ez beteges, és rájöttem, igaza van. Ez már nem normális. Ezen változtatnom kell. Mert az egy dolog, hogy mennyire oda vagyok érte, nem mászhatok az életébe ilyen szinten. Nem telepedhetek rá, nem lehetek ennyire függő. A fő probléma még mindig én vagyok.

Próbálok innen tovább lépni, de nem megy. Egyszer már azt hittem, túl vagyok az egészen, de nem. Nagyon nem. Egy laza szombat volt, kiültem a padomhoz, egy pohár bor, és egy könyv kíséretében. Kellemesen telt a nap, olvasgattam, napoztam... és azt hittem, jól vagyok. Aztán rájöttem, mégse. Ez csak egy hullámvölgy, amihez nagyon értek, hogyan rontsam el még jobban.

Most ott vagyok, hogy nem tudom, mit akarok, nem tudom, mire várok, nem tudok már semmit. Azt látom, hogy nála nem fogok labdába rúgni, mert a saját helytetem csak én tudom igazán elrontani. Ahhoz meg nagyon értek. Most el kell tűnnöm, hogy megtaláljam magam. Csendre, békére lenne szükségem, de abból van a legkevesebb. Pár napja is megállapították, hogy túl sok stressz ér. Engem, aki alapból lesz@r mindent. :) Pedig most ennek kell lennie, mert nem bírom tovább.

 Több lazítás, kevesebb agyalás, kevesebb önkínzás. Nem tudom, hogy fogom megoldani, nem tudom sikerül-e, de el kell kezdenem. Ha így folytatom, még jobban be fogok kattanni. Ezt pillanatnyilag nem engedhetem meg magamnak, egyszerűen szükségem van a többé-kevésbé józan eszemre.

Helyre kell rakni magam.

Szólj hozzá!

Címkék: élet csajok

A bejegyzés trackback címe:

https://csalamade.blog.hu/api/trackback/id/tr9412569081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.