HTML

Csalamádé

Rövid epizódok egy teljesen érdektelen életből. Ja, és 42.

Friss topikok

  • Taurusz: Köszi! (2008.07.22. 13:17) Helyzetjelentés
  • Taurusz: Köszi, de az alapelv a lényeg... :D Nem lehetek sikeres ember, mert akkor az nem is én lennék. ... (2008.01.03. 13:24) Kezdőőődik...
  • Taurusz: Nos, köszi, lehet... de én már előző életemben sem hittem a reinkarnációban. (2007.08.06. 22:13) A lényeg.

Linkblog

Álmok, imák, ....

2017.04.09. 15:36 Taurusz

 Régen nagy motoros voltam, imádok két keréken csak bóklászni, bele az éjszakába. Csak mikor építkezni kezdtem, el kellett adnom a motort. Egy Honda Bros, kis 400-as V2-es. Szerettem azt a gépet, igazi kanyarvadász. Időnként rám tör, keresni kéne egyet. Tegnap egy ismerősöm kirakott egy motoros videót, gyorsan kerestem is a hahu-n, hátha van egy eladó. Van. Na, és hol? Hát persze, hogy ott, ahol Móni lakik. Két nagy álmom egy településen. Az élet ismét kinevetett.

 Mondjuk az nevetésem nem volt őszinte, inkább csak a nyomoromon nevettem. Ma is kirakott magáról egy képet. Fájdalmasan gyönyörű. Egyszerűen maga a megtestesült csoda. És nem megy ki a fejemből, mindent hozzá kötök. Komolyan, az egyik karom odaadnám, ha még egy esélyt kapnák, hogy a hibámat jóvátételére kapjak esélyt. Nem azért, hogy megbocsásson, csak hogy megpróbálhassam. De mivel nem áll velem szóba... így marad a magány.

 Pedig tegnap este, megrögzött technokrata vallásúként tartom magam számon, imádkoztam. Na nem egy istenhez, (vagy az Istenhez, világnézeti szempont szerint a nem kívánt törlendő), hanem csak az Angyalhoz. Az egyetlenhez, akit személyesen ismerhetek. Kértem, kapjak még egy esélyt. Tudom, nyomorult kis senki vagyok, aki hibázott, de remélem egy nap még fog velem beszélni. És most nyomorultul is érzem magam. Nyomorult, magányos, vesztes. Ez lettem én. Tudom, el kéne engedni, de... Tudom, nincs nála esélyem, tudom, neki nem én kellek, de ez a szívem maradékát nem érdekli. Az eszem azt mondja, keress mást. A szívem azt mondja, mást? Miután láttad Őt? Miután sejted, milyen lehet vele az élet? Miután együtt tölthettél vele egy kis időt? Erre az ész azt mondja: jó, értem, mire gondolsz... És várok.

 Tudom, még korai lenne megkeresni, mert előbb meg kell látnia, mi lesz ebből a kapcsolatból, amiben most van, tudom, hogy én akartam ezt, és tudom, hogy hülye vagyok. Ebből nincs jó választás. Mert ha túl korán keresem meg, még haragszik. Ha túl későn... És Ő nem fog engem keresni. Mert következetes, és erős. És nem érdeklem. Mármint, úgy, mint pasi. Hiába üvölt minden sejtem utána, hiába tennék meg bármit (szó szerint bármit), hogy újra szóba álljon velem... nem mondhatom el neki. Nem hallhatom, nem olvashatom, nem tudom mi van vele. De ezt magamnak köszönhetem. De remélem, egyszer megérti, senki nem dönthet más helyett. Csak saját magáról dönthet az ember. Én most szenvedésre ítéltem magam.

 Tudom azt is, Ő egy álmodó. Igaz álmokat álmodik. Mármint, amit megálmodik valóra válik. Remélem egyszer velem is álmodik, és remélem, jó lesz. Csak azt is mondta, ritkán hagyja a sors, hogy előre meglássa. Imádkozom, hogy most így legyen. Szeretnék vele minél több időt tölteni, szeretném látni, ahogy mosolyog, szeretném magam mellett boldogságban tudni. Jelen pillanatban erre nincs sok kilátás. Csak az idő telik, céltalanul, értelmetlenül. Mert amíg nincs itt, minden perc egy óra. Minden nap egy év. Hiába minden,nem megy ki a fejemből.

 Vállal valaki lobotómiát?

Szólj hozzá!

Címkék: élet csajok

A bejegyzés trackback címe:

https://csalamade.blog.hu/api/trackback/id/tr8512412351

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.