HTML

Csalamádé

Rövid epizódok egy teljesen érdektelen életből. Ja, és 42.

Friss topikok

  • Taurusz: @Daenerys Targaryen: Akkor cáfoljunk, amit lehet :D Szórakoztató központ nem igazán lennék, ahhoz ... (2019.09.28. 13:24) Baratság - extrák nélkül.
  • Taurusz: Köszi! (2008.07.22. 13:17) Helyzetjelentés
  • Taurusz: Köszi, de az alapelv a lényeg... :D Nem lehetek sikeres ember, mert akkor az nem is én lennék. ... (2008.01.03. 13:24) Kezdőőődik...
  • Taurusz: Nos, köszi, lehet... de én már előző életemben sem hittem a reinkarnációban. (2007.08.06. 22:13) A lényeg.

Linkblog

Utózönge

2017.04.03. 19:54 Taurusz

Kétségek kísértenek. Kétségbe vonom a lét értelmét, a józan eszem, a világot. Tudom, hülyeség ezen agyalni, de a mai meló annyira jólesően monoton volt, hogy közben csak ez járt a fejemben. Egy aljzat beköt, naracs-fehér, narancs, ... vajon mennyire haragszik? Kék-fehér, zöld... valamit tenni kéne. Zöld-fehér, kék... de nem tudom mit, és hogy. Barna-fehér, barna, ezt nem tudom ennyiben hagyni. Új aljzat.

 Ha tehetném, visszamennék decemberig, és minden szép lehetne. De legalább más. De hiába, tudom, hogy ennyi adatból a szerintem legjobb döntést hoztam. Nem vettem végig minden lehetőséget. Például azt sem, hogy nem ismer eléggé. Hiába tudja, hogy nekem nincsenek rétegeim, és neki csak az igazat mondom, a legjobbat akarom... mi van akkor, ha azt hitte ez csak játszma? Hogy azért teszem, hogy ő kérje, hogy maradjak ebben a körben? Pedig annyira ismerem, hogy tudjam, túl büszke hozzá, és túl makacs, hogy ilyet tegyen. De mi van, ha ő nem ismer ennyire? Még magát sem ismeri eléggé. Ma már nem döntenék, csak javasolnám, hogy ezt teszem. De ezt mindenképp. Hiába, ugyanaz a gondolatvonal.

 Olyan, mint én. Mindig egy séma szerint él, mindig ugyanazokat a hibákat követi el. Többször, hogy biztos legyen benne.Akárcsak én. Mert tudom, be vagyok zárva saját elmém fogságába. Csak magam tudok lenni. Fejlődök, változok, de milyen irányba? Ettől jobb leszek, vagy csak más? Merre visz ez az út? Mi van a végén? (Na, azt tudom, a legvégén mi van, de a közbenső nagyobb változások érdekelnek.)

 Most csak a napi meló maradt. Végzek a munkahelyen, haza, meló, amíg ki nem fáradok, majd irány ide, és ismét gépelek. Értelem? Nincs. Oka? Célja? Túl sok kérdés, fájdalmasan kevés válasz. De ez az én hibám. Remélem egy nap még beszél velem, egy nap még változik a világ, de hinni nem tudok benne. Csak remélni. Mert a remény örök, ugye. Na, egy kis Freudi elgépelés, az írtam ez előbb ökör. Annak érzem magam.  De a gondolataim csak kavarognak, és nincs ami kizökkentsen.

 Hétvégén egy barátomnál voltunk születésnapi köszöntőn, rögtön kérdezte, hogy nekem meg mi bajom. Kérdem, ennyire rám van írva? Nagyon. Nincsenek rétegeim, nincs máz. Most csak a páncél marad, amit ő egy mosollyal át tudott törni, másnak nem igazán sikerült. És ez a páncél most tiszta repedezett, tiszta rozsda, én meg építem újjá szorgalmasan. Mert kell egy burok, ami véd, ami eltakar. Mert belül ott égek, mint hitetlen a pokolban, csak ide magam taszajtottam.

Biztos megérdemlem. Csak tudnám miért. Az már legalább tudom mivel.

Szólj hozzá!

Címkék: élet csajok

A bejegyzés trackback címe:

https://csalamade.blog.hu/api/trackback/id/tr8212398709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása