Az utolsó bejegyzésben azt írtam mindenkire ráférne most egy kis béke. Hát nagyon nem jött össze. Iszonyat mód megbántottam, és nem hagyja, hogy kijavítsam a hibámat. Egyszerűen letiltott. Én csak annyit írtam, amíg nem biztos annyira a kapcsolatában, vagy szét nem mennek, én kilépek innen.
Ezt úgy vette, hogy én helyette döntöttem. Hiába mondtam, ő írta többször is, hogy veszélyeztetem a kapcsolatát, ezt úgy vette, hogy helyette döntöttem. Én ezzel bántottam meg őt. És erre csak annyi a mentségem, neki akartam a legjobbat... de mint tudjuk a pokolba vezető út jó szándékkal van kirakva. És ez nekem a pokol. Mert én féltem, én aggódok miatta, aztán én bántom őt. És ha ez nekem nagyon rossz, bele se tudok gondolni, neki mennyire.
Ma megint beköszöntött az álmatlanság, sikerült kb négy órát aludni. Nem hagy a lelkiismeret furdalás. Hibáztam, méghozzá nagyot. És nem hagyja, hogy kijavítsam. Ezzel kell most együtt élnem. Hiba érzem én, hogy ez a helyes, hogy csak neki akartam legjobbat, őt tényleg nem kérdeztem meg. Csak azt tettem, ami szerintem a legjobb, és nem azt, ami szerinte a legjobb neki. És igen, még mindig nagyon oda vagyok érte. Tudom, hülyeség, és sose lesz ebből semmi, a szívem nem tudja elfogadni. Csak azt remélem, hogy neki összejönnek a dolgai. Ha már velem nem, majd mással.
De itt vagyok én... most vacakul vagyok, bánt a dolog, és tudom, semmit nem tehetek. Az énem id része visítozik, hogy azonnal menjek oda személyesen, és kérjem, hagyja, hogy jóvá tegyem, amit elkövettem, ezt nem tehetem. Most haragszik rám, azt mondta, megoldja, hogy ő részemre megszűnjön létezni. De csak a kommunikációt tudta megszüntetni, a létét nem. Hiába tudom, hogy nem kereshetem, ő mindig bennem él.
Szó volt itt nemrég arról, hogy a barátaim össze akarnak hozni valakivel. Ő biztatott, de mondtam, hogy bár az ő szava szentírás, ezt ne kérje tőlem. Mert a szívem még nála van, és ezért nem is tudom másnak adni... Nekem ez nem megy ilyen könnyen, hogy egyik pillanatról a másikra lezárjak ilyen dolgokat. Ő azt mondta, hogy ennek most, és így van vége. Hiába kértem, hogy ezt ne így zárjuk, hajthatatlan. Makacs, akárcsak én. Ennek részemről talán sose lesz vége, ezt tudja ő is. De ezt én rontottam el. Ezzel kell együtt élnem... hiába mondom, ki akarom javítani a hibát, kerüljön egy hétbe, vagy egy életbe, nem hagyja. Túl kellene lépnem... de nem megy.
Talán egy nap még meg tud nekem bocsájtani, de nem hiszem. Mondom, makacs. Azt mondja ő erős,de tudom, azt is mondta, nagyon szeretne már egy gyönge nő lenni. Hiába tudja, hogy mellettem lehetne, ez neki nem kell. Ő a másik srácért van oda, én érte, a srác meg... ki tudja, mi lesz a vége ennek. Én már nem fogom tudni, úgy érzem most.
Ennek most itt a vége.
